Hotel Astoria

» Súgó barlang

Súgó barlang

A Föld mélyében rejlő titokzatos világnak a megismerése, mindig érdekelte a természetbúvárokat, hiszen a sötétség birodalma egy teljesen új világba vezeti el az embert, melynek megismerése természet iránti szeretetett igényel.

A barlangok önvédelemmel rendelkeznek ami sötétséget, vizet, sarat és nedvességet jelent. Ezekhez kapcsolódik az antrópikus védelem is, ami meghatározó szerepet játszik a barlangvédelem körében, példa rá a környékünkön lévo titokzatos Súgó-barlang.
A Keleti Kárpátokban, a Gyergyói Havasok 1568 m magas, Síposkő tömbjének délkeleti nyúlványában húzódik a Súgó barlang. A Gyergyói-medence keleti oldalán a Marosba ömlő Heveder patak, majd az ide csatlakozó Borzóka-patak fogadja be a barlangból kiömlő Súgó-patakot, amelyet a kristályos palákban összegyűlt források vize táplál. A barlang főbejárata 1060 m magasságban nyílik, egy 10 kilométer hosszú, 2 kilométer széles és 200 méter magas kristályos mészkőlencse részeként, 65 millió évvel ezelott, a Paleocén korban, gyurodéses mozgások során alakult ki.
A barlangrendszer térbeli elhelyezkedését, a tektonikus preformáltság jellemzi.

A barlang felfedezése és elnevezése

A barlang vizes járatát a környékbeli lakosok már régóta ismerik. Ezt a barlangot is, mint sok mást az országban, a nép nevezte el. A Vizes és Felső járatokban a levegő áramlása gyors a külső hőmérsékleti és légnyomási értékek ingadozásának függvényében, így a húzat jelenléte állandó a járatokban. A húzat és a víz zúgása egy suttogó, susogó hangot idéz elő, ami nagyon erős a Vizes járatnál, ha nagyobb vízmennyiség ömlik ki a szájon. Valószínűleg erről a suttogó hangról kapta a barlang a nevét. E suttogás hangosabb volt az 1934-es évek előtt, ám addig a szűk bejáraton csak hason lehetett bekúszni. Az említett esztendőben kibővítették a bejáratot, hogy a bejutás az érdeklődők számára.
A barlangban a hiedelem szerint, „csepeg az arany”, amit vedrekkel fognak fel. Hét év alatt telnek meg a vedrek arannyal, amit csak kevesen tudnak elvinni.
A barlangot az 1930-as években kezdték kutatni, tudományos megalapozottság nélkül , főleg a kincskeresők. Ebben az időszakban id. Romfeld Ákos és Kémenes József gyergyószentmiklósi lakosok, bejárták a barlang egyes szakaszait, ahol barlangi medve (Ursus spelaeus) csontjaira bukkantak. Ezek a kolozsvári múzeum tulajdonába kerültek. A tudatos barlangkutatást 1961-ben Buslig Lajos építésztechnikus és ifj.Romfeld Ákos kezdeményezte a Vizes járatban, a további kutatásoknál aktivan részt vett Garay Ödön természet-rajzszakos tanár, majd a „Bányai János” Amatőr Barlangkutató Csoport, melynek tagjai feltárták a barlangot, elkészítették az első térképet, ugyanekkor bioszpeológiai kutatásokat végez Margareta Dumitrescu és Traian Orghidan. 1974-től a baróti „Ursus spelaeus” barlangkutató csoport együtt a gyergyói barlangászokkal végez kutatásokat, és elkészítik a barlang összes járatának térképét (a feltérképezett járatok hossza 1021 m) Dénes István geotechnikus, székelyföld legnagyobb barlangkutatójának az irányításával. Ugyanez a csoport jelentős szerepet játszott a turistajáratok kialakításában.

Turisztikai jellege

A barlang jelenleg természetvédelmi területnek számit, felügyelet nélkül nem látogatható.
Egy kedves kis felújitott menedékházban találhatnak menedéket a barlang mellett azok a fáradt természetjárók, akik el szeretnének itt tölteni egy pár napot.
Itt szalonnát is süthetnek az erre célra külön kialakított helyen, szomjukat pedig finom karsztvízzel olthatják, ami a barlangból tör elo.

Ha kedvünk van egy rövid sétára, az észak-keleti úton felsétálhatnak a Lok-nyeregbe, ahonnan szép kilátás nyílik a Fekete-Rez csúcsára és még ennél is szebb az Egyes-kovel ékesített Nagyhagymás vonulatára.

Forrás: gyergyoszentmiklos.net